Az Internet Magyarországon

domain

Az Internet magyarországi története teljesen összefonódott az Információs Infrastruktúra Program és az azt követő Nemzeti Információs Infrastruktúra program történetével.
A program gondolata 1985-ben született, Vámos Tibor akadémikus merész kezdeményezésére. Gondoljuk meg, abban az időben, amikor minden hálózati termék szigorú embargó alá esett, egy országos kutatói számítógépes hálózat létrehozását javasolta Vámos Tibor. Szerencsére, az OMFB, a Magyar Tudományos Akadémia vezetői felismerve a kezdeményezés jelentőségét biztosítottak megfelelő szervezeti és pénzügyi feltételeket: elindulhatott az IIF program, és első szakasza 1986 és 1990 között sikeresnek bizonyult.
1988-ra a Magyar Postánál üzembe helyezték a hazai fejlesztésű 80 vonalas csomagkapcsoló központot, és elkészült az ELLA elektronikus levelező program. 1989-ben az adathálózaton hazai és nemzetközi szolgáltatásokat biztosítanak, mintegy 100 végrendszer kapcsolódik a hálózatra. A kiépülő rendszer illeszkedett nemzetközi szabványokhoz (OSI, X.25). A szolgáltatások hazai (ELLA) és nemzetközi (EUnet) elektronikus levelezésre és távoli számítógép használatra, ezen keresztül adatbázisok lekérdezésére terjedtek ki.. Más nemzetközi kapcsolatokat, szolgáltatásokat az embargó miatt nem lehetett igénybe venni.
1990-ben a politikai változások lehetővé tették a nemzetközi kapcsolatok bővülését, csatlakozhattunk az EARN-hoz (European Academic and Research Network). A Magyar Posta az adathálózat kapacitását növelte, megnyitotta a nyilvános csomagkapcsolt adatszolgáltatást. Az embargó a hálózati elemek behozatalát még mindig akadályozza, a helyi hálózatok összekapcsolásának eszközei hazai fejlesztéssel alakultak ki. Mintegy 200 intézmény, felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek, könyvtárak és múzeumok, alkotják az IIF intézeteket. Tulajdonképpen sikerrel lezárul a program első szakasza.
A sikerre való tekintettel a program tovább erősödött, 1991-ben kibővült a támogatók köre, az OMFB-hez és az MTA-hoz támogatóként csatlakozott a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium és az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA). Az IIF második fázisa indul, kissé módosuló fejlesztési céllal. Most már nemcsak hazai fejlesztésű hálózati elemekre lehet építeni, és most már az egész országot lefedő hálózatra is lehet gondolni. Mivel 1988-tól az USA engedélyezte Európa számára is az Internet technológiákat, a meglévő európai felsőoktatási és kutatói hálózatok Internetre való csatlakozását, az európai infrastruktúrán keresztül nekünk is lehetőségünk nyílott az Internet használat. Megkezdődhetett a kísérleti Internet kapcsolatok felépítése, a névszolgáltatás biztosítása, az elektronikus levelezésben az Internet címzések használata. A MATÁV korszerűbb, import csomagkapcsoló központokat szerezhetett be, melyekkel az adathálózat minőségét, teljesítményét és a szolgáltatások körét bővíthették.
1992-re Unix-os gazdagépek kerültek a rendszerbe. Ezekhez “alapértelmezés” szerint tartozik a TCP/IP protokollszövet és a névszolgáltató szoftverrendszer. 1993-ra Világbanki támogatással szinte az összes felsőoktatási intézményben elterjedtek a UNIX konfigurációk, korszerű helyi hálózatok alakultak ki. Elindult a HBONE, a hazai IP protokollú gerinchálózat kialakítása. Az IIF program finanszírozásából nem csak a fejlesztések folytak, hanem az intézetek ingyenesen vehették igénybe a hálózati szolgáltatásokat. Az IIF programban ekkor mintegy 450 intézmény vett részt. Sikerét elismerték mind a hazai, mind külföldi körökben.
1993-ban az IIF – ismét megújulva – a HBONE (országos bérelt vonalas, IP technológiájú gerinchálózat) megerősítését, az IP technológiákra épülő szolgáltatások (telnet, ftp, smtp, gopher, wais, archie, news stb.) hozzáférhetővé tételét, terítését tűzte ki célul. Az elgondolás az volt, hogy a szigetszerűen már kialakult vagy kialakuló helyi, nagy-forgalmú IP hálózatokat közvetlenül a gerinchálózatra kapcsolják, míg a többi intézmény, a kisebb elszórt felhasználók a nyilvános X.25. hálózat, legrosszabb esetben a nyilvános telefonhálózat közvetítésével érhesse el a gerinchálózatot. Nem elhanyagolható cél továbbá: a HBONE és a nagy nemzetközi hálózatok megbízható, nagy kapacitású vonalakkal való összekapcsolása is.
1995 folyamán a HBONE kialakult. A nagy-megbízhatóságú gerinchálózati mag Budapesten a KFKI-ban, az IIF központban és a BME-én elhelyezett router-ekből, az azokat összekötő 2Mbps sebességű mikrohullámú kapcsolatokból, a MATÁV Városház utcai központjában lévő routerekből és kapcsolatrendszerükből állt. Utóbbinál kapcsolódnak a HBONE nemzetközi vonalai. Ugyancsak a MATÁV-nál hozták létre a Budapest Internet eXchange (BIX) csomópontot, melyet már tízegynéhány profitorientált Internet szolgáltató is finanszírozott. Ennek célja az volt, hogy a profitorientált szolgáltatók által menedzselt hazai felhasználók közötti forgalom a BIX-en keresz-tül cserélődjön ki, és ne terhelje egyik szolgáltató nemzetközi vonalait. Ez egy lényeges mozzanat: az IIF intézmények mellett a profitorientált intézmények is kacsintgatnak az Internetre. A HBONE a budapesti magból és mintegy 20 regionális központból állt 1995-96 fordulóján, és csak néhány regionális központ bekapcsolása volt hátra, hogy az összes megyeszékhelyen csomóponttal rendelkezzen. A vonalszélességekben is volt fejlődés, az öt legnagyobb forgalmú regionális központhoz (Veszprém, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc) az 512 Kbps kapcsolatot 1996 őszén biztosították. A fejlődést mutatja, hogy 1996 áprilisára a HBONE névszolgáltatóinak száma meghaladta az 500-at, ugyanekkor a bejelentett elérhető gazdagépek száma meghaladta a 22000-et.
Az 1996-os év több szempontból is jelentős. Egyrészt az IIF program átalakult NIIF programmá: Nemzeti Információs Infrastruktúra Programmá. Másrészt ez az év, amikor a profitorientált Internet szolgáltatók színre léptek és nagy sikereket értek el. (Feltétlenül meg kell említeni, hogy az IIF nélkül sikerük nem lett volna ilyen átütő, fejlődésük nem lett volna ilyen rohamos. Az IIF és a HBONE fejlesztés Magyarországon kialakította azt a szakembergárdát, amelyik az Internet technológiákat ismeri, a rendszereket működtetni tudja. Másrészt e rövid idő alatt is kialakult az Internet felhasználók széles köre: a mai főiskolai és egyetemi hallgatók képzésének eleme az Internet használat, egyre többen úgy lépnek ki az iskolákból, hogy ismerik és igénylik a hálózat szolgáltatásait. Sőt, ma már a középiskolák vannak a soron, megkezdődött ezek rákapcsolása is a Hálózatra.

One Response to “Az Internet Magyarországon”

  • Mobiltelefonok szerint:

    Számomra érdekes volt elolvasni, hogy mindezek hogyan fejlődtek, illetve hogy mi volt akkor. És most mi van :D meg se lennénk már internet, számítógép, mobiltelefon, nélkül :)